József Attila Mint a nezőn,,,

Mint a mezőn...

Mint a mezőn a kisfiut, ha
eléri a vihar
s nincs tanya, anya, hova futna
kapkodott lábaival,
a tömött, dühödt ég dörög,
a tarlón szalmaszál pörög,
ő, mint az állat, nyöszörög,
zokogna, de a félelem
elveszi könnye melegét,
sóhajtana, de hirtelen
reálehel a hideg ég
s csak akkor, amikor sovány
testén és arcán halovány
borzongás villan, mint a villám
s fekete eső dől szakadva,
az mintha belőle fakadna,
mint mérhetetlen nagy sirás,
amely fölgyül a földeken,
fénylőn csorog a zöldeken,
árkot betölt és gödröt ás,
hömpölyög a réten, az éren,
hömpölyög fönn a levegőben
s a gyermek megindul a téren,
útja van ebben az időben -
így tört e vágy rám, ily veszetten,
ily hirtelen, ily szilajon,
férfi létemre sírni kezdtem.
S e könnyel ázott talajon,
hol nehezen emeli lábát
az ember, ki pedig sietne,
megállok most. A kívánságát
észre se venném, ha szeretne.

1936. okt.-nov.

Udvaros Dorottya - Botladozva

http://www.youtube.com/watch?v=AqAKamw4MTI

Cseh Tamás

Dosztojevszkij és az ördög

az írónak a fájdalom drága kincs!

http://www.youtube.com/watch?v=xMBbOYRf4sM

Reményik Sándor - Úgy fáj már minden…

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó símogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a multat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
az ösvényt, a szívembe vezetőt.

Gyom és gaz benőtte az utakat,
ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
száraz kórók és keserű füvek,
minden, mi beteg szívemből kihajtott.

Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
és szent a szív, mely küldi őt ezen,
s mely liliomok magvát hinti el
ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,
mely liliomok messze magvát hozza,
magot, melyből a békesség kikél.

Figyellek!

Kőbe zárt fájdalom!

Könnyebb az álom, kőben élve állnom,

Nem hallanom a harcot és a vádat,

Boldog, aki a mából mit se láthat.

Lábujjhegyen járj, ne zavard az álmom!

/Michelangelo/

/Kőbe zárt fájdalom/

Pilinszky János

EGY SZENVEDÉLY MARGÓJÁRA

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza

Sikerült a nyelvvizsgám!!!

Hivatalosan is biológus lettem!!! :))

Ajjaj jaj. Egy levelet felkapott a vihar

lehet a szívben is zivatar!!

http://www.youtube.com/watch?v=BtP9Ugc5Eu8&feature=related

Szeretlek

http://www.youtube.com/watch?v=G03gULEr0to

Itt van a szép karácsony

Dsida Jenő:

Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

1929

KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.

szakító macskák

http://www.youtube.com/watch?v=Kv7Y6EJiUI8

Ebihal és a Bálnák!

Kedvenc filmem:  LA GRENOUILLE ET LA BALEINE

Bálnákkal tud kommunikálni furulyával, és amikor az egyikőjük belecsavarodik a halászhálóba, és ideges lesz, nem lehet kimenteni, akkor belerak a tengerbe egy vödröt és furulyázni kezd, a bálna megnyugszik és le tudják róla szedni a köteleket. Nagyon szép film!!

http://www.youtube.com/watch?v=epcUVe32apM

Mit tegyek hogy érezd?

Mondd mit tegyek hogy érezd
Hogy rég több vagy mint az élet?
Mondd mit tegyek hogy érezd
Ha kell meghalnék te érted?

Mindig és mindenben ott látlak én
A szívemhez nőttél hogy a lelkemben élj

Mondd mit tegyek ha félek
Hogy így elveszítlek téged?
Nézd így fut el az élet
És én nélküled mit érek?

http://www.youtube.com/watch?v=ZBM2NIQ62WU

rég meséltem

Voltam a Rám szakadékban, nagyon jó és nagyon gyönyörű hely.

Gáspárka imádja a kolbászt. Anyja vett és az asztalra tette, Gáspárka észrevette, odarohant, felkapta, belemélyesztette a fogát és rohant be vele a szobába. Elvették tőle, és fel akasztották a konyhában, kisfiú kiabálta ko-ko, felkapta a kést az asztalról és belevágta a kolbászba. :)) Aztán jött a cso-cso csokoládé, mert az is kell.

Sikerült kőkemény pogácsát sütnöm. Rájöttem hogy a sütéshez kell a legnagyobb önbizalom, ha érzem hogy kemény a tészta akkor hiába az írás, csak nekem kell tennem valamit, hogy a végén ne gránitkockák legyenek belőle. Egyszer olyan kapkodósan főztem, hogy mikor elkezdtem, s felraktam a húst főni kiderült, nincs elég zöldség, így le kellett mennem vásárolni, párom azt kérdezte: felolvassa-e a gazdasszony teendőinek ide tartozó passzusát, miszerint nem rohangálunk ki a kertbe főzés közben. :)) jót nevettünk rajta, mert pont előtte való nap vett egy nagyon régi szakácskönyvet és ott felsorolták mi a gazdasszony dolga és megdöbbent ezen a részen, de én ilyet is tudok. Ennek ellenére nagyon finom lett a leves.

Jean Vanier

"Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen; sebeivel, sötétségével, de képességeivel és rejtett adományaival is.
Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni; 'Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom benned.' Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele; gyöngeségei és sebezhetősége ellenére."

(Jean Vanier)

örökkön örökké NOX

http://www.youtube.com/watch?v=8iEPAN8R7Jg&feature=player_embedded

Úgy ölelsz,úgy szeretsz,mintha félnél....
Miért fáj,hogy véget ér?
Hisz' máshol,máshogy'él...


Refr:
Szép fényünk tovaszáll-,
Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké
Minden élet - fent lent-,mind az Övé...


Szép fényünk tovaszáll-,
Minden ösvény közös útra talál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...

Úgy ölelsz,úgy szeretsz,mintha félnél...
Az út csak visszatért pont úgy,mint
Nyárra a tél

Refr:
Szép fényünk tovaszáll-,
Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké,
Minden élet -fent-lent-,mind az Övé...

Szép fényünk tovaszáll-,
Minden ösvény közös útra talál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...

Mért sírsz,mért bánt,hisz
Vár majd Ránk,
Elveszi léted fájdalmát,
Feloldozás, fény ragyogás
Vár csak Rád...

Ref:
Szép fényünk tovaszáll-,
Végül minden lélek hazatalál.
Létezünk örökkön-örökké,
Csillagsorsunk az Övé...

Kockáztatnunk kell! :)

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság. Márai

József Attila Férfiszóval

http://www.youtube.com/watch?v=64P7dRZIgco

1

Erdő vagy, ifju lombos, ezredéves,
Mely éjenként vad titkokat susog,
Ott leskődnek lapulva terebélyes
Nyugodt kéjekhez szörnyű gyilkosok,

A gyilkosok, kik mosolyodnak kését
Riadt szivemben forgatják vadúl,
Míg más tájon a szerelem s a szépség
Vígan dúdolva bölcsőket gyalul.

   A szőkeséged kora hajnalég
És űzöm egyre, loholó bolondmód,
Kiben az őrület tallója ég.
Mérföldet lép ő, fellegekbe bomlót.

Mint izzó létra, végtelent hatolt át
Vágya, de rajta szédül és hebeg,
Ki futván, égnek viszi a lajtorját
És el nem éri soha az eget.

Bronz kebled hasonló a föld rögéhez:
A végtelen, mélységes földeket
Álmodják csiraszagu istenségek.
Szeretném asszonyként ölelni meg,

Ha forró, szomjas záporok után
Nagy roppant teste gőzöl és liheg még -
Ölelj meg, ó, most benned is talán
Minden lányt, asszonyt egyszerre ölelnék!

        1923. dec. 5.

   2

  Énektestű és ismeretlen
Ő, az igazi kedves mindig.
Szivünk ormán él s minket is
Szelíd erővel odaindít.

Hogy meredekjén bátorítson,
Szerelme mély mezőkre tárul,
Ilyenkor egy-egy üstökösláng
Lelkünkbe hull a homlokárul.

Mosolya vízcsepptiszta tenger
S az ő szomoru mosolyába
Beléömlik minden más asszony
Tisztító, éhes kacagása.

Szelíd keze csak símogat majd,
Szeméből kibuggyan a kláris.
Zenélő, örök sebeinkből
Kihajtanak még violák is!

1924 nyara

Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse

Nancye Sims

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Nem érdekel milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva, mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!

Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.

Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.

Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.