Kovács Kati - Most kéne abbahagyni Hofi Géza, Koós János - Macskaduett

Kovács Kati - Most kéne abbahagyni

http://www.youtube.com/watch?v=yk9Jgc6G-DE&feature=related

Hofi Géza, Koós János - Macska duett

http://www.youtube.com/watch?v=i-zVikni77k&feature=related

Jó éjt! Szép hetet!

http://www.sbpictures.hu/feher_maria/index.htm

Mesék amik nyomot hagytak bennem :)

Csil keselyűnk éjt hoz nekünk,
Meng küldi, a bőregér -
Tető alatt a házi dal,
s a mi fajtánk szerte-tér:
az éj az időnk, zsákmányol erőnk,
karmunk prédát kerít.
Sikert neked, ha tiszteled
a Dzsungel Törvényeit.

A Dzsungel Törvénye beszél: mennyként öreg és színigaz.
Ha a farkas tiszteli: él; de ha megszegi: hull a csikasz.

Mint indanövény, e parancs előre s hátra mutat:
mert farkas óvja a falkát, falka a farkasokat.

Tavaszi futás

Ember az emberhez tér! Felbolydul a vadon.
Aki testvérünk volt, már holnap messzi megy.
Sűrűség népe, halljad, ítélkezz társadon:
felelj, mi tartsa itt? léptét mi kösse meg?

Ember az emberhez tér! Feljajdul a vadon.
Aki testvérünk volt: most nagy a bánata.
Ember az emberhez tér! Szerettük őt nagyon:
ember-útján mi nem követhetjük soha.

MINDHÁRMAN/ Bagira, Akela, Balu/:

Lábad olyan nyomra hág,
mely minékünk kuszaság,
ott nyit a Piros Virág;
rejtve töltesz éjeket.
Nem lesz ég fejed felett,
csak hűségünk száll veled;
hajnalfény ha beosont,
sóvárgás lelkedre ront,
s visszavágyod a vadont.
Szél, fa, víz a föld felett,
bölcs erő és szeretet
s a vadon legyen veled!

MAUGLI ÉNEKE AZ EMBEREK ELLEN

Indák kanyarogjanak ellenetek,
a rengeteg oltsa ki tűzhelyetek!
A ház, a tető befonódjék,
amíg a gerenda meging,
s a karéla, sötét, keserű karéla
kötözze, temesse be mind!

Falkám majd dőlt kapunál dalol,
csűrben denevér hintázva honol,
s őrszem lesz a mérges kígyó,
hol tűz ragyogott-lobogott,
s a karéla, sötét, keserű karéla
szaporán gyümölcsözik ott.

Halljátok e zajt, dideregve, vakon:
holdkelte előtt majd kérem adóm,
és pásztorotok lesz a farkas,
határaitok köve rom,
s a karéla, sötét, keserű karéla
felmagzik az ágyatokon.

A földeteket majd én aratom,
s nyomorogtok a hulladékmagokon,
szarvas legyen ökrötök eztán
a vetetlen puszta felett,
a karéla, sötét, keserű karéla
hajtson lugast, ezeret.

Indákat küldök: erős seregek
fojtó hóhéraitok legyenek!
A fák induljanak ellenetek,
míg a holt gerenda meging,
s a karéla, sötét, keserű karéla
kötözze, temesse be mind!

Bambi:

Bambi: Anya elment.

Gobo: A miénk is.

Bambi: Merre lehetnek?

Gobo: Nem tudjuk.

Faline: Mi visszamegyünk a helyünkre, ott biztosan megtalál.

Bambi: Anya, anya! Miért nem jössz?

Öreg herceg: Miért kiabálsz? Anyád most nem ér rá veled lenni… Nem tudsz egyedül lenni? Szégyelld magad!

Bambi: Ki volt ez?

Faline: Az Öreg herceg.

Bambi: Honnan tudjátok?

Faline: Az anyánktól. Ő a legelőkelőbb az egész erdőben. Senki se tudja, hol lakik. Senki se merészelte őt valaha is megkérdezni, merre jár. Senkivel sem beszél. Olyan utakon jár, amelyeken senki más. És számára nincs veszély...

(Bambi elrohan, lövés dördül. Bambi bejön, húzza a lábát.)

Öreg herceg: Fel, Bambi! Fel! El kell mennünk innen, gyermekem! Most minden fájdalmat el kell viselned, érted, fiam, Bambi! Jusson eszedbe, hogy Ő itt van mögöttünk! Értesz, Bambi! Ő utánozta Faline hangját, és ha megállunk, meggyilkol könyörtelenül. Gyere szépen, menni fog, kell, hogy menjen!

Öreg herceg: Hogy vagy?

Bambi: Jobban.

Öreg herceg: Menj csak kicsit előre! Végre! Nem vérzel. Nem csöpög az ereidből, nem válik többé árulóddá. Lassan megállhatunk, és kipihenheted magad.

Öreg herceg: Egyedül kell maradni! Ha meg akarjuk óvni magunkat a veszélytől, ha fel akarjuk fogni a lét értelmét, egyedül kell maradnunk.

Bambi: De hiszen mi mostanában sokat vagyunk együtt.

Öreg herceg: Már nem sokáig…

Hideg tél

Önarckép

Hó súlya

Tölgy

Jégbe zárva

Voltam kirándulni Anitáékkal Dunabogdányban, és onnan Tahiba mentünk le.

Hatalmas lábszár középig érő háromnegyed részen szűz hó volt. :)) Az első fél óra után az ember feladja hogy küzdjön az ellen, hogy a bakkancsa felülről be ne ázzonk. Viszont utána, porcukor szerű finom havacska, ropog az ember talpa alatt. Ha elesik az ember akkor is körülölel, és puhára esel, persze a felállás megint más, mert az ember automatikusan rátámaszkodik a hóra ami beszakad. Egy kis patak völgyéből kiakartunk mászni, ami jó meredek fallal volt körülvéve, ha fel akarsz jutni, azt hiszed a ráléptél a hegyoldalra a földre, de nem az mind hó, így visszatessékel az egész a kiinduló pontra. A vége felé mikor meg akartam fűzni a bakkancsomon a cipőfűzőt, egy teljesen jéggé fagyott nadrágot kellet feljebb tuszkolnom, hogy hozzá férjek valamennyire. Hát teljesen vizesek voltunk a végére. A zoknimból csavarni lehetett a vizet. :))

Bogdán András Álmodó /Szép hétvégét!:)/

Amikor lehunyod két csillag-szemed
Amikor párnádra hajtod a fejed
Amikor gondod a holnapra hagyod
Amikor álmodsz - én Veled vagyok.
Amikor lépted rossz útra téved
Amikor sorsod nehéznek érzed
Amikor egyedül maradtál végleg
Amikor nincs más - vezetlek Téged.
Amikor sírnál - de elfogyott könnyed
Amikor érzed - a szavak is ölnek
Amikor a sötét elnyelne Téged
Amikor fény kell - én gyújtok Néked.
Amikor könnyed patakként árad
Amikor örök vendég a bánat
Amikor felhők ültek a szemedre
Amikor sírsz - mosolyogj szemembe...
Amikor fáj - ne hagyd, hogy fájjon
Amikor bánt - ne hagyd, hogy bántson
Amikor eljön a halál érted
Akkor élni én hívlak Téged...
Álmodj patakot, virágzó rétet
őzet, pacsirtát, fürge menyétet
Álmodj napot, szellőt - fényeket
Csillagok vándora - élj életet...

Alva jártam az elmúlt éjjel. Szegény porci. :) Azt álmodtam, hogy ránk fog, meg főleg rá fog szakadni a polc, ami az ágyunk felett van. /két ágy van fejtől lábtól összetolva/ És ezért én felkeltem, megfogtam porcost és magam mellé fektettem, úgy hogy a túloldalra tettem a fejem mert ott talán nem üt akkorát a polc ha leesik. /Egyszer már volt rá példa/ De ezt mind álmomba tettem, vagy közben kicsit felébredtem és ezért emlékszem. Porci mindenesetre élvezte hogy mellettem alhat. :) Teljesen eldobta magát.  Most este meg levitelkor elestem vele. :) Fel akartam vinni a dombon, hogy fennt pisiljen, ne a járdán. Felemeltem, mert ugye Ő elsüllyed, felléptem egyet, és elcsúsztam, Porcit földobtam a domb tetejére én meg négykézláb mentem fel, de még így sem volt egyszerű folyton kicsúszott a lábam. Úgy nevettem. Porci aggódva várt rám és nézett engem, hogy most mi lesz. Utána úgy haladtunk tovább hogy csóválta a farkár. Tettszett neki a jelenet, nem csak Ő bénázik hanem én is. :))

Az illető visszakapta az iratait, szerencsére. :)

Rodrígó és Gáspár

Kis rodrígócska nem lett nagyobb, s amikor levittem ma délben sétálni elmerült a hóban. Volt egy kis emelkedő mellettünk és fel akart menni a fához. Egy hatalmasat ugrott, de csupán a hóba sikerült beleugrania, és ellepte. Megdöbbent, megállt, és visszafordult, hogy nem érdemes. Ezek után a véremnek nem tudtam ellenállni, és kétszer beleejtettem Őt a magas hóba. Annyira vicces volt. Szegénynek nincs könnyű dolga velem. Amikor kicsi volt és meséltem a csoporttársaimnak, mik történnek porcossal, mondták, hogy azért örül annyira az embereknek, mert azt mondja közben hogy vigyetek el! Vigyetek el! :)) Persze Ő is megéri a pénzét.

Az igazi férfi! :)) Csábos tekintet!

Gyönyörű hó

Nagyon gyönyörű a táj!!! Rodrígez már nem tudja megközelíteni a fákat. Menni sem tud a hóban mert ellepi, csak a kitaposott vájatokban tud haladni!! :))

Csend hangjai

Emlékezés kicsi rózsája, ezt adhatom csak hogy ne fájjon annyira!

Kívánom hogy eljusson a béke-szigetére!

Annyira koncentráltam tegnap arra, hogy nem érint meg amit mondott az illető nekem, hogy az egyik beteg iratait (személyi stb.) betoltam a kartonos fiókba így nem adtam vissza neki, és az egyik 30éven alulinak megcsináltattam a felvételt fizetés nélkül, de már nem mentem utána. Az iratos pasinak megkerestem a telefonszámát és a délutániaknak meghagytam, hogy hívogassák.

Vicces hogy összeköltözött egy helyre a két testvér, és most megy a sértődés folyamatosan. Ez egy ilyen család. :))

Gyönyörű a hó odakint. Rodrígez csak ugrálva bírt menni különben elsüllyedt volna, az egyik bácsi megjegyezte, hogy hogy élvezi a kutyus, pedig szerintem nem annyira inkább csak így tudott haladni. :)) Egyszer leugrott a járda patkáról és fejre állt a hóban. Sajnos kinevettem szegényt. :))

Csak egy év, csak egy kicsit még!

Addig mesélek.

Ahol dolgozom sok a hajléktalan szálló, és tüdőszűrő papír kell ahhoz hogy bemehessenek a szállóra aludni. Jött egy hatalmas ember, Neki szűrő vizsgálat kell, mert már egyre kevesebbszer tud bemászni a kerítésen. Válasz, de beutalót így is kérnie kell a szálló orvosától, anélkül nem lehet. /Muszáj kommunikálnia:), nem ússza meg/ Szeretem az ilyen embereket akik nem kertelnek, hanem megmondják. Ő bizony átmászik a kerítésen.

Kis Rodrígez már jól van. Mikor mondtam az orvosnak, hogy kamilla teát adtam neki, azt mondta, hogy az jó ha megissza. Néztem rá bambán, ki kérdezte meg a kutyát? Lefektettem és megitattam vele, biztos nem itta volna meg önszántából. Rodrígócska egyébként amíg lent voltam Szegeden s nem én vittem le sétálni, megszokta, hogy esténként fél hatkor addig nyüszög apunak, míg ki nem megy enni, mert tudja, hogy utána mennek sétálni. Úgyhogy Ő eteti aput esténként. :)

Gáspárka már sétál, állítólag keresztbe megy az úton, hosszába nem akar, biztos így hamarabb túl van rajta. Megfogdossa a kocsi kerekeket, lápákat nézegeti, meg a tükrüket. :)

És nem is igaz hogy a nők választanak. Inkább igazabb az hogy a nők döntenek, de nem választanak, vagyis ha én választok az mindig menekül. És az ismerkedős oldalon is amin fennt voltam ott is úgy volt, hogyha én írtam valakinek az nem válaszolt, sőt letiltott. Úgyhogy-ígyhogy.

jó éjt.

Pilinszky János: Bántalom

Megbántottak! Hihetetlen a sértés és hihetetlen a sértegető arca. Mintha nagyítóüveg mögül sértegetne: akár egy természeti katasztrófa, akkorára nőnek vonásai. Úgy is bámulok rá: elképedve és megsemmisülve, s már nem is értem, amit mond, csak a szavai mögött tomboló indulatot látom, szemeinek viharát, vonásainak hegyomlását.
Eszembe se jut, hogy védekezzem.
Gyermekkoromban se verekedtem senkivel, olyan hihetetlennek tűnt, hogy valaki rámveti magát, földre veri a sapkámat.
Szemei, mint a viharos tó tükre, mikor szél és eső mossa el a víz határát. Mit is remélhetnék ekkora indulattól? S szívem mélyén már nem is azt kérdem szorongva, hogy mit is akarhat tőlem. Sokkal inkább azt, hogy ugyan mit is akarhat velem ez az elemi harag? Tudja-e vajon, kit bánt? Hogy mennyi valódi baj és bánat nyomaszt amúgy is? S ő maga, életének milyen távoli, titkos sérelmeiért kíván most bosszút állni rajtam, aki nem támadok, és aki nem védekezem ?
Arcát egész nap nem tudonr elfelejteni. Jövök-megyek az utcán, egy ismerőssel beszélgetek a zsúfolt villamoson; indulata szüntelen parázsként égeti mellemet. El akarom felejteni, szabadulni akarok tőle, de bántása elkísér mindenhová. Hiába próbálok dolgozni, hiába igyekszem elmerülni egy most megjelent verskötetbe, haragja átsüt a híradó képein, átég a figyelmetlenül olvasott verssorokon.
Holdfáradt vagyok, mire hazafelé indulok.
És ekkor történik velem a csöndes és csodálatos változás. Pontosan akkor, amikor befordulok az utcánkba.
A fordulóban utcánk, ez a szürke és öreg utca, már ezerszer és ezerszer jött elébem, de máskor valahogy alig vettem észre...
Most határozottan érzem, hogy szól hozzám. Különös gyengédséggel szól, idáig alig észrevett szavakkal.
Hogy mik ezek a szavak? Nem lehet ezeket a szavakat emberi beszédre lefordítani, ahogy a sértések villámait sem! De az utcánk szavai egészen másféle, nagyon csendes és kimondhatatlanul békességes szavak, s valami ilyesfélét mondanak: Nézd, milyen kis meghitt erkélye van a sarki háznak, s milyen tündéri kőminták nyújtóznak ez alatt a szürke tető alatt. Vagy nézd, milyen szelíd növények suhognak a templomfalon! Nem vagy egyedül. Lám, gyermekek indulnak feléd az utca mélyéről az alkonyat szürke világosságában! S az ismerős kövek és kopások a falakon most mindmind észrevesznek. Ne légy szomorú! Látod, még a kövek is törődnek bánatoddal"
S a csöndes "csoda", ha szabad így neveznem, otthon is folytatódik. A lámpa fénye meghittebb, mint máskor, s az ágy ezerszerte nyugalmasabb. S az ágy mellett a fal, mit nappal tarka párnák takarnak, most úgy tűnik elő, mint nagyon távoli, gyermekkori kert kőfala, s rajta a csúnya kopások: csupa messzi, rég elfeledett emlék.
Észre se veszem, most oldódik bennem a bántalom. Valami , nagyon jó, sírás utáni nyugalmat érzek. A vánkosnak is puha a paplannak is szinte "személyhez szóló" az érintése. Bármire esik pillantásom, a falra, a lámpára, kezemben a könyvre, beszél hozzám, mint a sorról sorra megfejtett titkosírás, beszél és vigasztal. S az imádság is sokkalta erősebb és tisztább és forróbb lámpaoltás után a sötétben.
Az álomban pedig úgy tűnök el, mint egy régi kertben mit egy régi fénykép őriz.

Új Ember, 1959. január 11.

Milyen jó hogy az egyetem magas iskolája, legfőkképpen arra tanított meg, hogy soha többet ne féljek senkitől, és senki megalázását ne érezzem, mert egyetlen egy szent akarat van ami engem meginogtathat és az az Isten.

Mikor az élet odavág,

Isten két karja vár.

Gyere keblemre gyermekem,

Ne félj nem ér veszedelem.

Ne félj -mondja- vigyázok rád.

Veled vagyok egy életen át.

Várnai Zseni - Bántanak, Anyám!

Mily régen volt, hogy szívedhez simultam panaszra,
ha bántottak vásott nagyobbak,
kicsinyke gyöngét, engem,
tavaszi, gyöngyöző könnyzáport harmatoztam,
mily jó is volt akkor karodba menekednem:
Bántanak, Anyám!

Te vidámra simogattál, és derűsre derítettél,
mert tudtad, hogy jó vagyok,
és elosztom a falat kenyerem,
s hogy sírok a kutyáért is, ha megdobálják a rosszak,
tudtad, hogy aki megüt, azt vissza nem verem,
ha bántanak, Anyám!

Most hívséges, igaz tanúm lehetsz a világban,
mert újra csak megűznek
a szívtelen, gonosz nagyobbak,
halálig hajszolnak, és lelkem díszeit tépik,
mint erdei ordasok, csattogva acsarkodnak:
bántanak, Anyám!

Hallod-e kiáltásom az irdatlan rengetegben?!
már nem szólok szelíden,
gyöngén és megriadva,
de csordult haraggal, mint lángoló angyal,
vértezve páncélos, fénylő igazamba:
bántanak, Anyám!

Mert új évek emlője csurgatta tejét ereimbe,
vad, táltos esztendők
tűztejét szívta a gyermek,
oly hasztalan a könny, ha bántanak, Anyám,
én nem sírok többé, én visszaütök, ha vernek,
ha bántanak, Anyám!

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

Na nem vagyok teljesen gyagya. A délutános társaság a munkahelyen egészen jó.  kis örömök. :) Ezekszerint nincs abban hiba, ha valahol nem tudok beszélni, ez csak jelez valamit.

régimódi történet

Felhívta és hallotta, hogy mennyire fád a hangja. Teljesen le volt lombozva. Életében rengeteget segített, sokakat felépített, megtartott, tartotta bennük a lelket. De most elfáradt, rekedt volt a hangja, teljesen érdektelen. S ahogy beszélt hozzá az akin szintén segített, nem nagyon reagált. A lány teljesen megrémült, most mi lehet a baj, talán nem is szeret, vagy csak ennyire fáradt. Gyorsan mondta a mondanivalóját, hogy ne is zavarja. S a végén kibökte- Nagyon fontos volt nekem minden szavad, az hogy szükség van rám, ezeket mind nagyon köszönöm, nagyon jól estek, és életben tartottak.- Ekkor megnémult a kagyló, s a vonalban egy hatalmas lélegzés hallatszott mintha most sikerült volna, mintha valami kis láng újra átadódott volna. Hatalmasat sóhajtott, elakadt a hangja és mondta, hogy nincs mit. Majd letették a telefont. Jött a nyár, pihenés, és amikor újra hallották egymás hangját, már érezni lehetett, hogy újra visszatért a régi erőtől duzzadó hang. Újjá született, és csak egy szó kellett hozzá. Fontos vagy! :) Szép az élet. :)

Amivel ki lehet engem üldözni a világból az az ha valaki pocskondiázza az életet. Én szeretem minden nyomorúságával együtt, s ha kell itt síelek, itt kirándulok, itt megyek a magyar tengerpartra itt strandolok és itt érzem jól magam. És itt dolgozom halálra magam ha úgy adódik.